Az iparművész evolúció
Mit jelent az evolúció? Nos semmi olyat, amit mi művészlelkek meg nem érthetnénk. De van- e egyáltalán olyan, amit mi nem értünk meg? Az már más kérdés, hogy bennünket megértenek- e. Azt a műfajt, technikát, vagy nevezzük bárminek is, szóval azt a sajátos valamit, amivel megpróbáljuk a világ tudtára hozni gondolatainkat, el kell sajátítsuk. Ez már az iparművész faj fennmaradását vonja maga után… Az emberek és állatok is úgy élték túl az évszázadokat, hogy alkalmazkodtak a természethez. Ez a helyzet itt az iskola négy fala között, odaát az Alkotóban. Csak a szereposztás nem mindig tiszta, hogy akkor most kik is személyesítik meg a természetet, és kik az emberállatot. … Drága tanáraink tolták alánk az evolúciós ugródeszkát, hogy az önkifejezés alapjait megtanulhassuk.
Nos lássuk, hogy az első évben, a gólyaugrás mennyire ment…
Négy szakunk, mint a négy égtáj, egymástól különvál,
De ha keresztezik is egymást, agyagból, textilből, s szénből gyárt a lelkes diáksereg bombát.
Az első évben a szobrász kockából rombuszt kreál,
míg a textiles folyton főzi a teát.
A keramikus kemény lábmunkával a korongon tapos,
hogy a hengere ne legyen éppen lapos;
A grafikus irányokat saccol, s skiccel,
ám képzeletben már díjnyertes plakátokat ad el.
A másod és harmadév annyiban szép,
hogy a kezdeti nehézség már csak távoli emlék.
Most már mindenki tudja, mikor kell az óráiról meglógni,
vagy a munka felett észrevétlenül aludni.
Az se baj, ha mást csinálsz,
mert az fellépés, és az önbizalom
az osztályozásnál megoldják a problémát.
Így a gyakorlott diáksereg
ekkora már a rögtönzés nagymestere.
A következő két évben
Már a lelkiismereté a főszerep.
Mindent jól, s szépen kell csinálni,
Mert az érettségire, csak így lehet emelt fővel kiállni.
A tanárok most is bábáskodnak a diák felett,
S ezt még úgy is képesek, hogy szinte sosincsenek bent.
/igaz még mindig adnak egy- két érdekes jegyet./
Komoly munkák születnek,
Melyek már az evolúciós ranglétrán kapnak helyet.
A szót azonban már hiába fűzzük,
inkább a szalagot tűzzük.