Másnap öt festészet órával kezdtek a Múzeum parkjában. Dannys és Vámpír már javában hallgatta a kis hordozható CD lejátszót, miért is nem Disturbed dörömböld belőle. A hang tiszta volt, nem recsegtek bele a nagy hangerőbe az ufószerű hangszórók. Zsuppo Zafírral együtt jött, persze ezt a cicababák meg a csigafejűek nem hagyhatták szó nélkül. A fiúban felment a pumpa, de Robby gyorsabb volt nála. Tündéül kezdte osztani az észt, közben a nemzetközi középsőujjas jelzéssel nyomatékosította véleményét azokról az idiótákról. Az óraadó tanár kissé késve, ám annál nagyobb lendülettel érkezett meg. Körszakállas, hosszú hajú férfi volt, méltóságteljes komolysággal és tiszteletet parancsoló tekintettel.

-Szétszóródni, festeni és ennyi. Folyamatosan körbejárom a társaságot, akkor lehet kérdezni, azon kívül meg csak életveszélyes helyzetben zaklassanak.

-Igenis kapitány!- hülyülte Csúz, a normálisabb fejű rapper. A társaság kisebb csoportokra bomolva szétszéledt a tágas parkban. Zsuppóék egy szép tölgyfa által félig takarásban lévő szökőkutat akartak lefesteni. A stréberek kivonultak a legforgalmasabb területre és ott kezdtek el „dolgozni”. A cicamicák a csigafejűekkel meg a rapperekkel az erdősebb részbe vonultak el. A koleszos csajok vidáman egy tulipánfát barikádoztak el festőállványaikkal, míg Zafír egyedül, rengeteg motyójával és egy fatáblával az ölében kiült a napra az előtte tornyosuló, árnyékos sziklakertet véve ecsetére.

-Zsupp van nálad valami „rendes” CD, mert ez a David Draiman kezdi berasztázni az idegeimet, és nagyon nem akarok úgy kinézni, mint Dannys. - Dörmögte gorilla hangján Robby. Erre Dannys lassan összevonta bozontos szemöldökét és a sértegetője felé fordult.

-Keresed a bajt?- kérdezte elnyújtott, komikus hangon. Választ nem kapott, jött helyette rekeszizom-fájdító röhögés.

-HIM van meg System of A Down.- prüszkölte Zsuppo. Alig bírt beszélni, teljesen belefájdult az arca a röhögésbe.- Ja meg Taproot.

-Ilyen gyökér együtteseket se hallottam még!- kötözködött Vámpír.- Hol élsz te ember?

-Nem Erdélyben az biztos te fogszívó!- osztott vissza Zsuppo, pontosabban csak osztott volna, mivel összekeverte a hegyesfogút és a vérszívót, így lett az újabb röhögőgörcs tárgya a nyelvújítás friss remeke, a fogszívó. Végül kisebb festék és ecsetháború után, indiánosan kifestve a HIMet rakták be, ennek okán elég melankolikusra sikeredtek a képek. Robby képe olyan volt, mintha egy Tolkien által megálmodott tündeföld lenne. Vámpír kísértetiesebbre vette a figurát. Víz helyett vér csobogott a szökőkútban, míg a levelek emberszerű alakot öltöttek. Egy kéz, egy könyök, egy arcrészlet, egy szem, mind őszbarnában, holott még minden javában zöldellt.

-Ősszel meg mindent zöldre fog pingálni.- morogta oda Zsuppónak Robby. Diszkréten felnevettek. Dannys reálisan ábrázolt, bár néhol felsejlett egy- két emberi alak a képben, ügyesen elrejtve. Zsuppo plakátszerűre sikerítette a művet. A nap folyamán meglátogatta őket a két csigafejű. Nem úgy tűnt, mintha sokat dolgoztak volna. Jópofáskodtak meg le akarták kezelni őket, már nyújtották is a jobbjukat egy kézfogásra, de Robby agresszív tünde támadása miatt jobbnak látták, ha mennek naftalint játszani. Elpárologtak.

-Mé kell neked folyton így kajabálni?- hőbörög hülyéskedve Vámpír.

-Jobb, mint ha folyton Denevérországban várok légycsapóval a kezemben!- Erre újfent elkezdtek röhögni. Vámpír festés közben elregélte nekik, hogy milyen fantasztikus a Johnny Depp főszreplésével készült haláli film a Félelem és reszketés LasVegasban. Abban volt egy jelenet, mikor Depp és túlsúlyos ügyvédje a sivatagon keresztül száguldoztak LasVegas felé totál beszívva. Mikor cseréltek a volánnál Depp, aki egy híres sportújságírót alakított, hátrakacsázott a csomagtartóhoz és szépen sorra vette a felszerelésüket, amiben a fél lityós tekilán át a legkülönfélébb drogokig minden volt. Na meg egy légycsapó. A sivatagban röpködő óriásdenevérek ellen. Nem sokkal utána az ügyvéd megállította a kocsit, hogy felvegyenek egy eszméletlenül hülye kinézetű stoppost. Erre Depp kihajol az ülésből és a légycsapóval a kezében, idétlen sapkával a fején, nagy narancssárga napszemüvegben a rázoommoló kamerába mondja: Hülye vagy? Meg ne állj! Ez Denevérország! Ez persze így leírva vagy elmondva nem adja vissza Vámpír színészi előadásmódját, legfőképpen magát a filmet, de egy fantáziadús ember megközelítheti az élmény. Ha mosoly van az arcodon neked is sikerült.

Hirtelen gusztustalan hangszínű röhögésre riadtak fel. Magas frekvenciájú hi-hik meg he-he, tipikus liba „nevetés”, meg a csigafejűekre jellemző mély mekegés. A szóban forgó egyedek a tábláját szorosan magához ölelő Zafír felett tornyosultak.

-Na Robby, most nyomulj az íjaiddal.- morogta Vámpír. A lány kiabálva hessegette őket, nem sok eredménnyel. Zsuppóék odamentek.

-Van baj?- kérdezte fenyegető hangnemben Dannys. A gúnyolódók megriadtak, de azért szájalva vonultak el.

-Midbe kötöttek bele?

-A festményembe.- vigyorogja ádázul Zafír, a fiúk felé fordítva a képet. Csak egy kicsit ijednek meg. Az árnyékos sziklakertben furcsa lények tanyáztak, a fekete repedésekből mutáns végtagok nyúltak ki, hüllőszerű szemek villogtak.

-Jé, ez itt olyan, mint Gollam!- ujjongott Robby.- Nekem adod a képet?

-Inkább fesztek egy mászikat oké? Gollamoszabbant. Kici kisz Szméagolt.- Aranyos volt, megnevettette őket. A tanár bekérte a képeket, de megígérte, hogy péntek előtt visszajuttatja hozzájuk és hazavihetik megmutatni. Volt még két betűrajzuk, de a tanár fiatalos jókedve miatt viccmesélésbe fulladt az egész.