Másnap plakáttervezés órákkal kezdtek úgyhogy Zsuppo elemében volt. Fel sem tűnt neki, hogy Zafír nem jött vele egy buszon. Sőt később sem jött meg. A mangalány jócskán késve esett be a hatalmas terembe. Hóna alatt nagy táblaszerűséget szorongatott hevenyül becsomagolva mindenféle újságpapír maradékával, szeme alatt lila karikák húzódtak. Az egyszeri ember ezt hihette volna, hogy szándékosan lett kifestve, holott csak nem aludt eleget. Vagy lehet, hogy semmit. Kómásan mosolyogva köszönt mindenkinek miközben átvánszorgott a termen, persze a csigafejűek még csak rá sem néztek, tárgyalták tovább az előző esti habpartit. Leghátul, Zsuppóék mellett lehajigálta rengeteg motyóját és nekilátott felrakni a lapot az állványra, de nem igazán ment neki. Öt perc elteltével Vámpír szeme elkezdett nagyon finoman ugrálni, akárhányszor a lap újra meg újra összepöndörödött, elég hangosan. Végül nem bírta tovább és kissé agresszívan felrajzszögezte Zafír helyett az állványra. A lány esdeklően, nagy, boci szemekkel nézett fel Vámpírra. Volt köztük legalább másfél fej. A fiú arcizmai véres csatát vívtak, végül rámosolygott Zafírra, aki kómás vidámsággal nekiállt a téli operaszezon plakátjának megtervezéséhez.

A félórás szünetekben Zsuppóéknak szabályosan leesett az álluk. Zafír ígéretéhez híven megfestette Gollam képet, az „virított”, jobban mondva sötétellett a táblán. Robby tündéül hadovált hálaimát és milliónyi köszönetet, mert tényleg ütősre sikerült a festmény. A stréberek rögtön ellepték. Igyekeztek memorizálni, hogy otthon ugyanúgy lemásolhassák, de Robby Static- X- es pulcsiját nem sajnálva takargatta ajándékát.

A következő hónapok, egész november elejéig szinte gondtalanul teltek. Jó volt például, hogy kiderült: a két rapper Csúz és Jonathan remek haveroknak bizonyultak a zenei ízlésüktől függetlenül, ráadásul Csúz elejtett egy olyan megjegyzést, miszerint a Kornt kifejezetten díjazza. Rossz volt viszont, hogy a csigafejűek, a plázacicák meg a stréberek (Dannys találóan gombafejűeknek keresztelte őket) előszeretettel kavartak, legalább is megpróbáltak, és mindenféle szappanopera stílű állapotot igyekeztek előidézni, de a rapperekhez hasonlóan félreismert oszifő rendszerint egy gigászi csomót kötött az arcukra. Robby, ha a szóban forgó epét fröcskölő egyedek vissza vagy beszóltak neki csak ennyit mondott: „Tartsd a szádban villás nyelved!” Történt még valami. Zafírral.

Épp grafika óra volt az informatika teremben. Mindenki sikoltozva próbálta kezelni az új, ám annál bonyolultabb grafikus programot. Ráadásul idegen nyelven, mindenféle használati útmutató nélkül. A koleszos csajok meg a gombafejűek leleményesen kijegyzetelték és lefordították a nehezebb szövegeket. Végül mind(!) a 10- en voltak oly kedvesek és lemásoltatták a tanárral a jegyzeteiket, így a többiek is elboldogultak halálsikolyok nélkül is. Utána már csupán hörgéseket lehetett hallani. Persze még így is eléggé beidegesedtek, az élen Zafírral, aki nem igazán rajongott semmi féle-fajta idegen nyelvért, egyenesen utálta őket. Ha valaki a házit kérte tőle előkapta a tankönyvet, az asztalára csapta, és belevágta a körzőt vagy éppen, ami a keze ügyébe akadt. Szóval rühellte az idegen nyelvet, de poén volt az egészben, hogy amúgy fantasztikus kiejtéssel rendelkezett. Épp félórás szünet előtt nem sokkal a mangalány kirohant a teremből, mindenkit félresöpörve az útjából, kezeit szorosan orrára szorítva. Hiába, még úgy is láthatták a többiek a szivárgó vért. Zsuppóék engedélyt kértek a tanártól, hogy utána mehessenek, de az ipse az egyik koleszos lányt küldte el. Kb. egy óra múlva Hajni visszajött, Zafír nélkül. Az iskolaorvosnál volt még. Anyagismeret órán végül a doktornő támogatásával felbukkant, de csak a cuccaiért, mivel hazatanácsolták. Zsuppóéknak volt még két betűrajzuk és egy pályázatismertető órájuk, utána rohantak Zafírhoz.