A doki pont akkor távozott mikor ők betoppantak. A lány anyukája mosolyogva fogadta a négy fiút, a csöppnyi nappaliba tessékelte őket. A fehérre tapétázott fal nagy részét plakátok és családi fotók színesítették. Az érkezésük után pár percre egy hatalmas Johnny Depp poszterrel fedett ajtó mögötti szobából kilépett Zafír hatalmas fekete köntösben, a szokottnál is sápadtabb arccal. Vörösespiros hajszínének élénksége erősen elütött fakó ábrázatától, madárkezeiről eltűntek a megszokott motoroskesztyűk.

-Vámpír!- viccelődött Vámpír. A fiúk laposan ránéztek, ám a lány felkacagott és leült Andy mellé.

-Van helyzet?- kérdezte Zafír, csevegő hangon. Mintha nem is lett volna semmi baja.

-Hoztuk a leckét,- közölte Zsuppo,- de tulajdonképpen azért jöttünk, hogy megnézzük jól vagy-e?

-Kösz, no problem, csak kiakadtam és, ha én egyszer bepipulok kicsit beszédülök meg elkezd vérezni az orrom, leszökik a vérnyomásom, meg na…

-Komoly?- kérdezte összevont szemöldökkel Robby.

-Elvileg kinövöm, de a doki annyit ért az állítólagos szakmájához, mint én a Plaza butikjaihoz vagy a hajfestéshez.- Itt sokatmondóan beletúrt borzas tincseibe. Jót nevettek ezen, majd Zafír lelkiismeretes házigazdához híven megmutatta az apró, ám annál otthonosabb lakást, legvégül pedig a szobáját. Elfüggönyzött ágy a sarokban , matricás keretű ablak, alatta hajónyi íróasztal teletornyozva lapokkal, James O’Barr the Crow képregényivel, a polcokon Stephen King és Robin Cook könyvei egymás hegyén- hátán, előttük számtalan műanyag babával. Persze nem Barbie meg hasonlók, hanem film, képregény és mesefigurák. Eric Draven a Hollóból, Spawn, Freddie Kruger, pár Dragon Ball baba, a Neon Genesis Evangelion robotjai, Sailor Moon, meg még egy csomó, a fiúk számára ismeretlen figura. Zsuppo és Robby kapásból beverte a fejét a plafonról sűrűn lecsüngő porcelándenevérekbe és az álomfogókba. Végül a vastag szőnyegre telepedtek, és betegre röhögték magukat Horror- Activityzés közben, ami Zafír elképesztő leleményességének terméke volt.