:)))))
Andi-sama 2007.03.22. 18:29
A történetben szereplő személyek némelyike drága osztálytársaimról lett megmintázva, persze csak felületesen, így nem szeretném, ha bárki is messzemenő következtetéseket vonna le az élő személyek hátrányára. Az iskola csupán fikció, annak ellenére, hogy vannak hasonlóságok az igazi művészeti iskolákkal. Ez mese, egy valóság ízű képzelgés, könnyen megérthető szereplőkkel, szabad történettel, melyet saját gondolataink által még tovább vagy átszőhetünk. Hisz egy mese azért van, hogy szórakoztasson, tanítson, felkészítsen minket a mese nélküli dolgokra.
A mangalány heteket hiányzott, de szerencsére Zsuppóéknak köszönhetően nem maradt le vészesen. Az osztály kavarógépei persze rögtön hülye rémtörténeteket kezdtek gyártani, mint például, hogy a lány AIDS-es meg tüdőbajos. Ízléstelen jelenetekkel szórakoztatták egymást, a többiek alig győzték leállítani őket. Mikor Zafír újra jött iskolába leplezetlenül megbámulták, persze csak tisztes távolból, kerülgették, és ha trüsszentett vagy anyagismeret órán köhögni kezdett a gipszportól rögtön pánikszerűen menekültek a közeléből. Sőt, mintha ez még nem lett volna elég még pár tanárnál is bemártották. Zafír megpróbálta nem magára venni a dolgot, de azért láthatóan rosszul esett neki. Ám a karácsonyi ünnepségen…
Az egész iskolát ünnepibe csomagolták. A folyosókon piros szalagok tekergőztek, fagyöngyöt rajzszögeztek vagy éppen celluxoztak az ajtókra, adventi koszorú trónolt minden tanári asztalon. A csöppnyi udvaron hószobrász versenyt rendeztek, bent a technika teremben a háziasabb nebulók pedig mézeskalácsot és érdekesebb karácsonyi csemegéket süthettek. Tulajdonképpen a téli szünet előtti héten tanulni, könyvekből, nem sok mit tanultak. A sulirádióból szünet nélkül duruzsoltak a legkülönfélébb karácsonyi muzsikák, népdalok, a szokványosabb számok. Kellemes volt. Kint lágyan esett a hó, délben is tompa félhomály uralkodott, bent minden vibrált, rendesen befűtöttek. Robby szerint mindezt az ő pénzükből finanszírozták, de mivel rájuk lett költve, nem aratott beszólásával osztatlan sikert. Mindezek ellenére Zsuppo szabályosan meg volt veszve, mivel nem az ő plakátját rakták a nagyterembe, holott még egy vakegér is kijelentette volna, hogy az ő képe sokkalta jobbra sikerült, mint azé a bigéé, akié felkerült a színpad hátterének. Az egész osztály vigasztalta, nem sok eredménnyel. Kate az egyik gombafejű csajszi leült a fiú mellé, és mint anya a gyerekét elkezdte istápolni.
-Ismerem a bigét, csakis a szülei miatt került ide és mit ne mondjak nem nagyon tud!
-Ja én is!- kurjantja Kitty, egy vörös, nagyhangú cicababa.- Nem tud a csaj, izé kajak béna.- Nevettek egy jót, Zsuppo is kezdett valamelyest bazsalyogni, de nem hagyta magát egykönnyen. Végül Zafír lecseszte, hogy ne játssza az agyát. Eme megmozdulása heves egyetértést váltott ki, Katte, a legfőbb kavarógép és best of cicamica még gratulált is neki egy hosszadalmasabb kézrázással.
Az ünnepi estebéd meglehetősen Harry Potteres lett. A nagyteremben hosszú asztalokat állítottak fel, a tanároké a színpad előtt húzódott végig. A tetőszerkezet burkolatlanságát arany és piros, csillogó krepp papírral takarták el, a hatalmas lámpák ezeken keresztül világítottak tündéres fénnyel. Zsuppóék az egyik sarokban kaptak helyet a színpad felőli oldalon. Így az előadásból vajmi keveset láttak, érzékeltek, ahelyett sokkal inkább egymás társaságát. Tán a meseszerű hangulat, vagy az ünnep varázsa, vagy a felspécizett puncs tette, de remekül elbeszélgettek, rengeteg dologra fény derült. Többek között arra, hogy Kate, Betty és Martha szülei az elvárósabb fajtából vannak, értsd ezalatt, hogy már egy négyesen is kiakadnak, jön a hegyibeszéd, büntetés meg miegymás rossz pedagógiai módszer. Így már nagyjából lehetett érteni a nyomulós magatartásukat az iskolában. Mulattató. Kitty, Petra, Alexa és Katte pedig a sok zsebpénzükkel próbálták magyarázni szorult helyzetüket. Na ezen meg már röhögniük kellett. Zafír azonban éles meglátással rávilágított a temérdek költőpénz káros hatására a tinédzserek életében. Ebből magasröptű, fűszeres vita alakult ki, a szomszéd asztaloktól, alig győztek átpisszegni. A műsor után kezdődött a könnyű estebéd, rengeteg cukros édességgel, ezért a sóspálcikákért szabályos hadjáratok ill. tolvajháborúk indultak. Volt, aki az asztala alatt halmozott föl kisebb készletet a szóban forgó sósból és üdítőből, azután meg csak nézett, hogy valakik eldézsmálták a rejtegetett tartalékot. Zsuppóék ennél jóvalta élelmesebbek voltak. Egyenesen a konyhásnénikéket rohamozták meg negédes modorukkal, főleg Vámpír, aki lovagiasságával és úrias gesztusaival rögtön a nénikék kedvence lett, sőt még külön kapott tőlük egy hatalmas mézeskalácsot, de a fiú amint kilépett az ebédlőből rögtön átpasszolta a Hajni, Edina, Anna- Marianne, Otty, Ciny, Betta, Patrika klikknek, mert a csajok híresek voltak a bélpoklosságukról. Tudniillik a koleszosok táplálása itt sem volt túlerőltetve az iskola részéről. Visszatérve a nagyterembe épp elcsípték a csöppnyi, ám annál élénkebb irodalom tanárnőt, amint az év elején és a decemberre kihirdetett versenyek végeredményét konferálta fel. Megdöbbenésükre rögtön szólították Zafírt, aki egy könnyed kis versírópályázaton lett harmadik helyezett. Az osztály tele szájjal tombolt, míg a lány fel nem kaptatott a színpadra és át nem vette az oklevelet meg a borítékot. Az késő délután folyamán fizikából és kémiából Kate zsebelt be jutalmat, a koleszos csajok technikai díjat nyertek, az unalmas, hét közbeni délutánok eredménye képen. Az évfolyam legnépszerűbb nebulója pedig Kitty lett. Szóval örültek, mint majom a farkának és lebegtető boldogsággal búcsúztak el egymástól.
|