A szakadó hóban Zsuppónak és Zafírnak gyalog kellett hazaballagniuk. Nem igazán igyekeztek. A feltornyozott hókupacoknál leálltak hócsatázni, nem mintha a járdán nem lett volna elég muníció. Korom sötét lett mire a térre értek. Ott Zsuppo haverjai és a Blood Gang bámultak ki a fejükből. Az újonnan jöttek először azt hitték, hogy be vannak lőve, de mivel egyikük sem élt drogokkal rá kellet jönniük, a fiúk a fenséges szépséggel szikrázó, friss havat bámulják. Ezen betegre röhögték magukat, majd Zafír rekeszizom görcsökkel küszködve felkapaszkodott a harmadikra.

Zsuppo késő éjszakáig maradt lent, persze egyszer kétszer felcsöngetett a szüleinek, hogy megvan, egyben van és józan, na meg, hogy ledobhatnának egy kis forró teát a termoszban. Éjfél előtt valamivel, teljesen áthűlve esett be a lakásba. Alig tudta magáról lehámozni a csörgősre fagyott ruhákat. Persze, amilyen szerencséje volt tuti, hogy a szünetre szerez be egy könnyed kis megfázást. Szerencsére következetes édesanyja egy hatalmas bögre, gőzölgő mézestejet hagyott a konyhaasztalon egy kis cédula kíséretében a szívmelengető „Szeretünk!” felirattal. Ezt megkönnyezte egy picit, utána elvonul tévézni a telefirkált falú szobájába.

Másnap jó sokáig aludt, majd bezárkózott és becsomagolta a szüleinek készített- vett ajándékokat. Nem akart túl sokat pepecselni vele, mert tudta, ha elei meglátják sajnálnák kibontani. De még így is sikerült művészinek mondható burkot preparálnia. Meseszép. Utána kissé rendet rakott a szobájában, de ez a kissé tényleg kissé. Ez annyit takart, hogy átcsoportosította a földön elterülő rajztengert az asztala alá, a könyveket meg besorolta a szekrény mélyére, na meg némi hevenyészett portalanítást eszközölt a kiszenvedett csörgőóra- gyűjteményén és kész a kissé. Ezzel letudta a téli minitakarítást egész évszakra. Sőt még tavaszra is. Az ajándékokat gondosan eldugta az ágya alá, mivel tudta, hogy anyja oda semmi pénzért nem nézne be, elájulna a rumlitól. Asszem ez mindenkinek ismeős szitu.

A szünet második, szokásosan havas és hangulatos napján Zsuppo útja Zafírhoz vezetett a reggeli után. Még előző este konzultáltak telefonon, sőt a lány mondott valami olyat, hogy tán Vámpír is beugrik. És tényleg ott volt. Mikor Zafír ajtót nyitott rögtön ott termet és mit ne mondjak rendesen kialudt feje volt. Mint aki most kelt ki az ágyból, az ő esetében viccesen a koporsóból. A lány szobájába vonulva rögtön vissza is mászott a földre vetett hálózsákba. Ha valaki először ránézett volna, azt mondja, hogy egy túltáplált hernyó. Zsuppo felült az időközben üressé tett asztalra, míg házigazdája a saját ágyára telepedett. A fiú egy darabig elgondolkodva figyelte félálomban heverő haverját.

-Meddig voltatok fönt?- Kérdezte végül.

-Asszem hajnal négy körül már készülődtünk a lefekvéshez, de ez az ökör elkezdett ijesztgetni, úgyhogy még egy órán át szerencsétlenkedtünk. Na meg mikor megpróbált belemászni a hálózsákba! Mondom próbált! Mire rájött, hogy beragadt a cipzár és nem a bebújós nyílása van elméretezve!

Zsuppo felnevetett. Kintről Zafír anyukájának erőteljes hangja szűrődött be.

-Fiacskám, hogy szereted a sonkát?

-Véresen!- Dünnyögte meglepő hangerővel Vámpír. Erre Zafír a hernyóba rúgott.

-Hülye! Anyám nem bírja a vért!

-Elnézést! Inkább zörgősre mint a csontot!- Újabb rúgás, de erre már válasz is jött. Vámpír meglepő gyorsasággal elkapta a lány lábait és lerántotta az ágyról. Zsuppónak föl kellett húzódnia egészen az ablakig, hogy le ne sodorják a küzdők. A beléjük diktált reggeli után megeresztettek egy gyönge kis horror- Activity partit, szerencsétlenkedtek egy kicsit Sailor Chibi-Moon figurájának összerakásával, amit Vámpír hozott a lánynak ajándékba, majd levonultak a közeli krimóba meghallgatni a Blood Gang próbáját.

Zsuppo újfent későn ért haza, kivételesen azért mert lassan sétált, hosszasan gondolkodott. Az iskola jól indult, bár az elején kissé kétes véleménnyel volt néhány osztálytársa iránt. Mostanra kezdett átformálódni a kép, bár nem volt annyira naiv, hogy mindenkit rögtön a szívébe zárjon. Persze az egész bagázstól kapott egy rakat sms- t, alig győzött visszairkálni. Felérve a nappaliban megállt a gigászi Karácsonyfa előtt és lebámulta a villogó égőket. A celofánba tekert cserép körül már hevert néhány ajándék, így ő is odarakta az övéit. Kifelé menet megtorpant, elgondolkozott, hogy meglesse e mi van a többiben de erősen a kezére csapott és izgatottan, várva a másnap reggelt elgurult aludni.

Egyszer még visszarohant egy marék habcsókért...