Zsuppo : A második rész második fele... |
A második rész második fele...
Andi-sama 2007.03.22. 19:03
Rövid, velős, depis...
Az érzelmes búcsúzkodás után Zafír és Zsuppo leszögezték, hogy ők igen is a legjobb barátok, nem is haverok, hanem barátok. A lány némileg megkönnyebbülten inkább lépcsőzött, hogy legyen ideje felkészülnie anyja behatárolhatatlan fogadtatására. Mert vagy az lesz, hogy egy tányér finom sütivel a nyakába ugrik és össze vissza puszilgatja, vagy elkezd vele ordítozni, hogy merre járt ilyen sokáig, lévén már éjfél is elmúlt, vagy a legrosszabb: egy szót se szól hozzá és amint Zafír belép az ajtón, ő rögtön bezárkózik a saját szobájába. Egy morbid pillanatban megfordult a fejében, hogy megkérdezze, hogy Vámpír kereste-e, de egy sátáni kacajjal el is fojtotta magában az ötletet. Kezdett egyre eszelősebbé válni. Bár nem tudta miért lepi meg ez ennyire, hisz, ha a saját kis világát fenyegette valami, ösztönösen támadni kezdett, ami külsőleg szembeötlően nyilvánult meg nála. Acsarkodóvá vált, mindenkivel kötekedett, teljesen megfeketedett. A kulccsal babrálva az ajtó előtt el is határozta, hogy az egyik fekete szoknyáját fogja felvenni egy szegecses fűzővel. Anyja utálta, ha így öltözködött, de neki most erre volt szüksége. Valahogy ki kellett fejezze a benne lappangó dühöt, de úgy, hogy másnak ezzel ne ártson. Gondolt a rajzolásra is, ám érezte, az itt kevés lenne. Írni se bírt, megkeseredtek a szájában a szavak, a papír pedig megzápult, bármit is írt rá. Kezdte megérteni, hogy amíg ezen a válsághelyzeten túl nem jut, addig mással sem haladhat tovább. Beszélni azonban képtelen volt az anyjával. Miért kért volna egyáltalán bocsánatot? Nem tett semmi rosszat és merje neki bárki is azt mondani, hogy a szerelem rossz! Zafír igen is szerette Vámírt, és ezért az érzésért nem volt hajlandó lemondani az anyja megtört lelke miatt. Tulajdonképpen nem maga miatt, hanem a majd megszülető gyermekét akarta megóvni, attól, amin az anyja átment. Ezt pedig csak úgy tudta elkerülni, ha önmagát is megvédi a saját anyjával szemben. Három élet jövője múlt most az ő döntésein. A gondolat terhe kezdett egyre nehezebbé válni, s még az álmokat is kiölt belőle alvás közben.
|