Zsuppo következő reggel eleddig sosem ismert terrorizálásra ébred: kivénhedt csörgőóragyűjteményének összes darabja keltette fel 6- kor. A fiú érzése szerint az egész házat becsengte, de ha nem- az ő füle még vagy fél óráig biztosan csilingelt.
-Anya mi a túró volt ez?- morogta nyújtott hangon, miközben csigatempóban leült a kis konyhában.
-Gondoltam ez segít abban, hogy ne késs el.
-Ah, ja. Kösz. De inkább adj kávét.- Zsuppo anyukája kiejtette kezéből a kiskanalat.
-Ha jól emlékeszem megbeszéltük azt, hogy 18 éves korod után ihatsz kávét, szeszesitalt, de addig kapsz teát.
-Jól van! Jól van!- visszakozott a srác. Semmi kedve, és oka sem volt arra, hogy az anyjával veszekedjen.
-Lily drágám!- zengett Zsuppo apjának erőteljes hangja a fürdőből.- Te használtad a borotvámat?

Zsuppo diszkréten beleröhögött a bögréjébe.
-Nem szívem, nekem gyárilag jégkorcsolyapálya simaságú a lábam.- kiabálta vissza kedvesen Lily.- Inkább kérdezd meg a fiad, hogy miért nem vesz saját borotvát, ha az arcszőrzetét akarja eltüntetni.
-Anya, ezt most miért kellett?!- kiáltott fel Zsuppo.

Zsuppo morcosan, mondhatni sértetten ballagott át Zafírhoz, lévén az anyja \"ébresztőakciója\" annyira jól sikeredett, hogy volt plusz egy órája.
-Ki vagy te kis köcsög?- recsegett egy torz, de mégis ismerős hang a kaputelefonba.
-Jaj Zafír ezt most ne! Kivagyok, mint a szenes biztosíték és még az anyám is bealázott.- nyöszörögte a fiú, miközben a falnak dőlt, homlokát az alkarjára támasztva.
-Mit? Hogy?
-Egy feltétellel elmondom.
-Na jó, én ráérek.- kötözködött Zafír.
-Neeeeeeeeeeeeee! Csak egy csésze kávét és negyed óra szunyát akarok!
-Na gyere, most úgy sincs itthon az anyám.

Zsuppo nagy nehezen elvonszolta magát a liftig és megnyomta a kicsis csillagnak tűnő gombot. \"Jaj ne, már haluzok is\"
Zafírék lakásában végül is kiderült, hogy nem haluzott, a gomb tényleg egy csillag matricával volt leragasztva.
-Telefonálni kéne a Passzívnak*, hogy ilyen is van a gumikecske mellett.- filozofált Zafír, miközben kiöntötte vendégének a kevés kávét sok tejjel.- Na és mi volt az a nagy osztás az ősödtől?
-Le lettem alázva, hogy borotválkoznom kell.

Zafír arcán megrándult egy izom.
-Két perc hiperintenzív röhögésre kérek engedélyt, utána tiéd a vállam sírhatsz rajta.

Zsuppo fájdalmasan legyintett egyet, majd Zafír fetrengős röhögésével kísérve egy hajtásra leküldte a gyenge koffeint.

-Ugye tudod, hogy most haragszom rág?- szipogta Zsuppo, mire Zafír lefejelte a kapaszkodót. Persze nem azért mert őrült volt a villamosvezető, csupán sokkosan érte a srác érdekesen vékony hangú, mondhatni babás megszólalása. Hiába, evvel mindig le tudta venni a lábairól.

-És ugyan miért?- puhatolta Zafír.- Rossz volt a kávé?

-Az tej volt.- morogta gyorsan Zsuppo.- Amúgy meg csak hülyültem. Anyád problémázott az este?

-Nem, elhúzott aludni, reggel meg azelőtt felszívódott, hogy felébredtem volna. Jó mi?

-Neki se lehet könnyű.

-Na ja.- horkantotta gúnyosan a lány.- Ha neki könnyű, nekem milyen nehéz lehet. Főleg mikor magyarázkodnom kell Vámpírnak, hogy most ezért meg azért nem találkozhatunk.

-Biztos megérti, nem az az érzéketlen fajta.

-Dolog, öcsém, az egy dolog. De neked se esne jól, főleg nem az önérzetednek, ha pedálozol hetekig és az az eredménye, hogy alig láthatod a díjat.

-Na várj, ezt fel kell először is fognom.- Kér perc múlva Zsuppó elvigyorodott.- Meg van! De hát minden nap találkoztok a suliban.

-Az nem ugyan az. Az iskola és egyébként sem kezdhetjük el egymást ölelgetni mindenki szeme láttára.

-Na ez már egy elgondolkodtató érv.

-Több lesz, mint két perc?

-Zafír!