Reggel a csörgőóra haderő teljes létszámú ezrede keltette őket; egy- kettő meg le is potyogott a polcról.

-Anya ezt hagyd abba!

-Te meg vegyél magadnak borotvát!

-A francba.- morogta a srác, miközben kiküzdötte magát a hatalmas paplanból, és elbukdácsolt a ruhásszekrényig. Vámpír még a feje búbjáig be volt takaródzva, de a meg megránduló kupacból kitűnt, hogy őt is felébresztette a kegyetlen támadás. Zsuppo levezetés képpen kivágta a szekrényajtót, aminek a felső zsanérja ki is lazult nyomban, pár polc pedig ugrott egy- egy szinttel lejjebb.- Útálok öltözködni.- Morogta.- Útálok felkelni, útálok elkésni, útálok sietni...

-...és ezt, hogy fogod utálni!- acsarogta Vámpír, majd célirányosan Zsuppo arcába röpítette a gigászi tollpárnád.

-Ó, hogy...Inkább menj, lepd le a fürdőszobát, mert, ha egyszer Dad oda beszabadul nem fog előkerülni kilencig se.

-Na ez már egy ösztönző ébresztő.- bólogatott kómás fejjel Vámpír. Haja szanaszét állt, még kis szakálla is mintha félrecsúszott volna az állán. Zsuppo, mikor jobban megnézte, fékeveszett röhögésben tört ki, mire a szekrényajtóba kellett kapaszkodnia, az azonban nem bírta el a súlyát, és zsanérostól kiszakadt.

-Jaj, de aranyos a szakállad! Te nem akarsz ilyet növeszteni magadnak?- kérdezte Lily, miközben szervírozta a fiúknak a reggelit. Vámpír diszkréten visszafogta magát, és nem fordult le a röhögéstől a székről. Zsuppo csak rágta tovább a kiflit, aminek az ép fele még kilógott a szájából.

-Úgy kérődzöl, mint egy teve.- jegyezte meg Andy.

-Az nem kérődzik.- Morogta Zsuppo, fél kiflivel az arcában.- Vagyi gen?

-Akkor rág, most nem tök mindegy?

-De most tényleg nem akarsz ilyen kis szakállat?- erősködött tovább Lily.

-Nem Anya, az én arcom marad ilyen csupasz és kész.

-Mint a béka segge.- kommentálta Vámpír.

-Azt a tudod mit...- így Zsuppo. Direkt nem fejezte be a mondatot, mert Lily nem szerette, ha csúnyán beszélt. Helyette csak az öklét rázta.- Neked meg elég szakállas vicceid vannak!

-Minek van rajtad annyi bizgentyű?- kérdezte Lily bájos ártatlansággal.

-Mindig is ennyi bizgentyű van rajtam, ami tulajdonképpen karkötő.

Vámpír gyorsan az asztal alá rejtette a kezeit, mert ha Zsuppon sok karkötő volt, akkor rajta kétszer annyi. Itt persze nem kis arany, meg ezüstláncocskákra kellett gondolni, hanem szegecses bőrkarkötők teljes arzenáljára, sok kis betűkkel televésett kocka, amikből Andy Disturbed, és vámpír feliratokat rakott ki.

-Ehm, nem csináltam semmit!- vigyorogta szenvtelenül.

Elgondolkodva álltak Zafírék lépcsőházának kapujában.

-Te csöngetsz, vagy te csöngetsz?- kérdezte meg végül Vámpír.

-Én csöngetek, de, ha az anyja nincs itthon, akkor mindketten felmegyünk.

-Hát jó, harcra fel!- sóhajtotta a fiú. Zsuppo egy határozott mozdulattal a csöngőre tenyerelt. Halk kattanás, de nem az amire ők vártak. Az ajtó nyílt ki, és Zafír anyukája lépett ki rajta....

...Vámpír pókerarcot öltött, míg Zsuppo kínos félvigyorral nézett a nőre. Persze rögtön köszöntek jóreggelttel, és ami a legmeglepőbb volt, Gabrielle (Így hívták Zafír anyukáját.) visszaköszönt nekik.

-Ne időzzetek sokáig, mert azt mondják, ritkábban járnak a villamosok.- szólt Gabrielle, és már ment is tovább. A két srác még jó darabig csak bámult egymásra.

-Most vagy nyolcszor meghaltam.- suttogta Vámpír. Zsuppo csak bólogatni tudott. Hirtelen elkapta a kezét a csöngőről, mert csak ekkor tűnt fel neki, hogy még mindig rajta támaszkodik.

-Upsz. Szerinted felmerjünk így menni?

-Nézd, nem én tülköltem, mint az őrült, sz'val.

-Max, majd pajzsnak használnak. Tuti, hogy akkor szívesen támad.

-Hehe. Inkább menjünk.- ezzel belökték az ajtót, és beszálltak a liftbe.

Mikor Zafír ajtót nyitott elég ádáz fejet vágott, de elég volt meglátnia a Zsuppo mögül kikukucskáló Vámpírt, és máris vigyorgott, mint a vadalma.

-Na akkor a csomag le van adva, én húzom is el a belem.- szólt Zsuppo, és már fordult is el.

-Te meg hova mész?- kérdezte elképedve Zafír.

-Zickrához. Tegnap voltak a RockKlubban, és szeretném tudni mire jutottak. Ti meg végre kettesben lehettek, sz'al happy.- A lány és Vámpír szóhoz se tudtak jutni, csak mosolyogtak.- De aztán tényleg ne késsetek el.- Rishter skála szerinte hatos erősségű röhögés.- Na jól van, le lehet állni!- ezzel otthagyta őket.