A péntek délutáni fáradtság lett úrrá rajta, miközben az alkotóházból (így hívták a suli egyik különálló épületét) lefelé ballagott. Le a negyedikről egy bazi nagy rajztáblával, két tömött mappával, ráadásul, még pár ismerőse hozott neki ajándékba egy zsáknyi, kiszolgált csörgőórát. Így próbált meg eljutni a villamosmegállóig, a hétvégére rajzó diákok sűrűjében gázolva.

Bő egy óra múltán végre a kulcsát kotorhatta elő, hogy bejusson a lakásba. Ez ismét elvett kb. tíz percet a pihenés megkezdésének idejéből, majd betetőzés képpen, hogy azért mégse legyen olyan felhőtlen a hétvége, - reccs- a kulcs beletört a zárba.

-Fantasztikus.- morogta Zsupp, kobakkal az ajtónak dőlve.- Ezt a kibaszást!

Este hat fele aztán…

-Búúú!- zuttyant le Vámpír Zsuppo mellé a linóra.

-Búúú back.

-Most meg mi van? Ajtónálló lettél?

-Beletörtem azt a qva kulcsot abba a qva zárba.

-Ez az, hát ezt magyarázom neked ember, fékezd az erőd, tanuld meg kordában tartani a midikloriánjaidat!

Zsuppo úgy nézett a hevesen, gesztikulálva magyarázó Andy- re, mint ahogy a sültbolondokra szokás, akiknek a kartonját már menthetetlennek bélyegezték.

-Ide figyelj te vérhibás fogszívó, ne basztasd a midikloriánjaimat, mert…

-…Mit mert?

-Ebben a sanyarú állapotban semmi fenyegető nem jut az eszembe.

-És ez?

Zsuppo halálsikollyal vetődött odébb az orra alá dugott törikönyvtől.

-Ó, hogy az a…- morogta, miközben feltápászkodott, és leporolta farmerját.- És mi lenne, ha betörnénk az ajtót? Aztán meg belülről elbarikádozzuk.

-Hülye…- Vámpír kinyitotta a törikönyvet, majd kényelembe helyezkedve úgy tett, mint aki olvasna; és tényleg olvasott is, jobb híján mondva: tanult.

-Te meg mit csinálsz? Én itt azon fáradozok, hogy megleljem túlélésünk módját, erre te meg! Oh, árulás!

-Nem, ez pusztán év vége. Mond ez neked bármit is?

Zsuppo lazán, fél kézzel a falnak dőlve merengésbe kezdett.- Két perc.

-Tudommm…- és pont két perc múlva…

-Halááál!- s evvel a csatakiáltással Zsupp újfent padlóra küldte magát, és táskáját az ölébe kapva, előkotorta belőle kémiafüzetét; amiben a képletek sokasága vetekedett ugyan a sok rajz számával, de azért muszáj volt megtanulni őket. Igaz, két hét és úgy is elfelejti őket, de legalább a dogalapot ne üresen adja be. Eddig a legtöbb esetben azt csinálta: egy- mert puskázáshoz rendszerint béna volt; kettő- a szülei megkérték, hogy ilyesmivel ne nagyon próbálkozzon. De hát nem sok mindent tudott tenni, hármasnál jobban a kémiát képtelen volt megtanulni. Önérzetét azonban némileg vigasztalta, hogy ezzel az egész osztály hasonlóképpen állt, egy két ominózus kivétellel. Sokat nem segített rajta, ám vígasztalólag hatott.

-Most azt nem tudom, hogy a rómaikaktól, vagy a Honfoglalástól hullott jobban a hajam.- mormogta két óra múltán Vámpír.

-Aham…Te, ezt most én bacarintottam el?- kérdezte lelkesen Zsuppo, majd haverja orra alá tolta a füzetét.

-Itt a dögkeselyű mellett?

-Igen, ott.

-Hát, ha ezt a vegyületet megcsinálja valaki, vedd úgy, hogy símáán felrobbannánk.

Zsuppo újfent erős elmélkedésbe merült.- Hülye vagyok a kémiához.

-Nem, a kémiát csak a hülyék érthetik. A történelmet úgyszintén.- Abból pedig Andy nem állt túl fényesen. Szerencsétlen mindig azt a kérdést kapta meg feleletnél, vagy épp dolgozatnál, amit csak átfutott, vagy épp egyáltalán nem nézett át. A tanár meg a gyilkos érzékétől függetlenül is pikkelt rá, meg amúgy az összes fiúra az osztályban.- És tudod még az idegesít, hogy pofára osztályoz.

-Bazze, én értem mi bajod, tökéletesen, de most péntek délután van, helyesbítek péntek este, de holnap szombat, aztán meg vasárnap, és az alatt a két nap alatt semmi kedvem a suliról hallani.

Vámpír megadóan sóhajtott, és táskájába dobta a könyvet.

-A szüleid mikor jönnek haza?

Zsuppo elgondolkodva nézett az órájára.

-Hát, még másfél óra, ha nem kerülnek dugóba.- szólt végül. Erre Vámpír hirtelen felpattant, és félőrült módjára Zsuppónak szegezte a kérdést:

-És akkor mi mi a fenének dekkolunk itt?- hadarta, miközben szélesen hadonászot a kezeivel.- Menjünk le a térre, vagy a klubba, vagy bárhova!

-Oké, oké, nyugodj már meg bőregér!- visszakozott Zsuppo.- Lemegyünk a sörkertbe, megnézzük, hogy lent van-e a banda.

-Mit keresnének ott nélküled?

-Hm, igen, nélkülem is szoktak próbálni, na de hát igazuk van, sokat kell még fejlődniük hozzám.- vigyorogta Zsuppo.