Még egy óra hosszát dekkoltak ott a sörkertben, utána muszáj volt hazaindulniuk, legalább is Zsuppónak, és Andynek, hogy lerendezhessék az ajtózárba tört kulcs szövevényes történetét, és végre nekikezdhessenek a szombat délig tartó folyamatos alvásnak. Szerencsére még Zsupp szülei előtt visszaértek, és mártír módon, mint a legfőbb áldozatok, menekülttábort vertek fel a nyithatatlan ajtó előtt. Jól játszották a szenvedőt, így csak egy kicsit lettek lecseszve, amiért nem volt annyi eszük, hogy telefonáljanak. A zárat végül Zsupp apja, vagy ahogy mindenki hívta, Dad, asztalosi szakértelmét megcsillogtatva, kiszedte az ajtóból, majd miután lakáson belül tudtak minden oda való személyt, szépen nekiállt kipiszkálni belőle a kulcsdarabot. A rutinműtéttel végezvén aztán visszapreparálta azt a helyére, és saját kulcsával, annak eltörése nélkül bezárta az ajtót.

Még éjfélkor sem bírtak elaludni. Zsupp az újonnan kapott, régi csörgőórákat pakolta fel a többihez, Vámpír pedig unott képpel, öklén támasztva a fejét, rajzolgatott valamit az erős fényű asztali lámpánál.

-Nem győzőm kivárni a nyári szünetet.- dörmögte, másik öklét is az álla alá gyűrve.- És még ez a rohadt költözés is...

-Ha tovább turbózod magad, a végén még zárlatot kapsz.- vetette oda Zsupp, és teljes súlyával a padlóra dobbantott. Az ágy kissé berezonált, az íróasztalon pedig kiborult a tusos kis üvegcse. A fekete tus végigfolyt Vámpír rajzán.- Ó, bocsi!

Andy csak nézte, hogy a sötétség, hogy terjed szét a sok női alakon, amit csőtollal vázolt fel, sok apró vonallal. Zaklatott kép volt, mintha angyalok keveredtek volna egy gonosz viharfelhőbe, de a tus szépen elfedett mindent.

-Nem tesz semmit, úgy se tetszett.

-Én meg mindjárt nyakon váglak, ha nem hagyod abba rögtön a depressziózást.- mordult fel erélyesen Zsupp, és egy kis törülközőt dobott az asztalra. Vámpír szótlanul felitatta vele a tustintát, de hajlandóságot nem mutatott arra, hogy változtatni akarna rossz hangulatán. Ám barátja ennek megfelelően be is váltotta fenyegetését. Egy határozott mozdulattal kiborította Andy- t a gurulós székből, és addig csikizte, (néha még az arcába is dörgölte a tintás törülközőt) mígnem kacagva könyörgött az életéért.

Felébredni ugyan felébredtek, de a szobából már nem mentek ki. Andy az ágyon hanyatt fekve sms- eket írt tucatjával, míg Zsupp az asztalnál betűt tervezett Zafír Hunterfables című vámpíros regényéhez.

-Te, Mindentudó, nem lenne egyszerűbb, ha átmennél hozzá?- kérdezte Zsupp, megfordulván a gurulószékkel. Vámpír csak nagy sokára volt hajlandó válaszolni.

-Hát, a harchelyzet az, hogy Gabrielle eléggé másnapos, vagy migrénje van mit tom én, esetleg mindkettő, és robbanásveszélyes állapotban van.- Sóhajtott egy mélyet.- Szegény Zafír alig bírja.

-Elhiszem.- dünnyögte Zsupp, és visszafordult az asztalhoz. Élénken emlékezett még arra, hogy a lány, hogy zokogott nem is egyszer az anyja borzalmas kitörései miatt.

-Úgy néz ki, mégse örül annak, hogy összefeküdtünk Zafírral.- mormogta Vámpír, eldobván a telefonját az ágy másik végébe. Karjait a feje alá gyűrte, úgy bámult fel a plafonra.

-A suliban hiányoltak benneteket.- mondta mintegy mellékesen Zsupp. Andy persze úgy pattant fel, mint akit kötélen rántanak.

-És mit mondtál, hol vagyunk?- kérdezte kissé riadt hangon.

-Azt mondtam, hogy téged a hajnal első napsugarai elporlasztottak, Zafírt meg most avatják zombivá.- Zsupp hátranézett a válla felett.- Persze, majd elmondom annak a sok marhának! Kössz, hogy ilyet feltételezel rólam!

-Nem, nem!- visszakozott Vámpír, és kiterült az ágyon.- Csak...Áh, nem is tudom tulajdonképpen, mi bajom van. Kerülget valami rossz érzés, de nem tudok rájönni mi az.

Hosszú csend állt be. Zsupp szorgosan tervezgetett tovább, sűrűn használva a piros- fekete kombinációt, majd mikor már három variációt is kidolgozott /ezekkel úgy kb. este 10-re lett kész/ elégedetten hátradőlt a székében, kis híján fel is borult, majd egy laza lábmozdulattal az ágya felé fordította magát. Vámpír hulla módjára, egyszóval mozdulatlanul aludt, a fal felé fordulva. Lábainál halk zümmögésbe kezdett a mobil. Zsupp hasznát véve hosszú karjainak, fel se kelvén a székről elvette a telefont. Zafír volt az.

-Szassz csajos!- szólt bele suttogva a srác.

-Te meg mit keresel ezen a vonalon?- kérdezte Zafír. Valamiért ő is suttogott.

-A te drágalátos bőregered szunyál. Felkeltsem talán?

-Ó, a kis édes!- sóhajtotta ábrándosan Zafír.- Nem, hagyd. Te figyu, átlóghatnék?

Zsupp pislogott párat, majd bólogatni kezdett.

-Na, mi van?

-Jajj bocs, gesztikulálok itten, de hát most kapcsolok, hogy éteren megy a csevely. De gyere, csak csendben. Pá!

-Pá!- A vonal némán bontotta magát egy kis gombnyomásra.

-Hé Drak bátyó, ébredj! Csipkejózsika!- Zsupp rázogatta Vámpír vállát, mire a srác lazán csapott egyet a kezével, és orron találta.- Ó te, bammeg!- dünnyögte a szaglószervét nyomkodva.

-Mit akarsz? Reggel van?- dörmögte Vámpír, csipásan pislogva párat.

-Nem, de Soványgerict átkommandózik ide. Úgyhogy fel kéne ébredned, vagy rosszul gondolom?- Nem gondolta rosszul, mert Andy magától ment el megmosakodni, hogy legalább kilásson az álmos fejéből.

-Tudod mi a cink?- kérdezte ásítva, miközben becsukta maga mögött az ajtót.

-Mi?- kérdezte Zsupp, elrendezgetve a betűterveket Zafír fogadására.

-Hát az, hogy Zafírnak igazolta az anyja, ezt az egy napot, nekem meg...Hát vagy kimagyarázom magam valami hülye dologgal, vagy őszinte leszek, nem hazudok, és szépen előadom az ősöknek, hogy miért is nem voltam suliban.

-Miért, hogy fogadnák?

-Hát, apámmal meg lehet az ilyet beszélni, jó fej, természetesen veszi, csak szegény anyámnak nem tudom, hogy adjam be, hogy már nem vagyok szűz.

-Azt ne mond, hogy sokkolná.

Vámpír felhorkant, elnyelvén egy kissé epés kacajt.

-Az a baj, hogy nem tudom, hogy reagálja le.- sóhajtotta végül.

-Akkor először jóatyádnak kell vázolnod a szitut, utána mindjárt nem egyedül állsz anyád elé, hanem ott lesz a másik ősöd melletted.

Vámpír lehuppant Zsupp mellé az ágyra.- Igaz, jó ötlet.- mondta.- Kössz.- mosolyodott el, és gyorsan lezavarták testvéri kézfogásukat.

Vámpír épp dőlt volna neki a falnak, de elszámította magát. Túl a szélén ült az ágynak, így a háta helyett a fejével támasztotta be a falat, kongó koppanással kísérve.

-Baszki, bevertem a fejem!- szűrte a fogai közt, nem túl szalonképesen.

-Ez bekongatta az egész épületet.- röhögte fojtottan Zsupp.