Édes hármas
Andi-sama 2007.03.28. 20:12
...
Zafír gyanútlanul koppantott kettőt, miután megcsörgette Zsuppot. Horrorisztikus képességeiről tanúbizonyságot téve- voltak érdekes szokásai- nesztelenül, osont el otthonról, úgy, hogy az előszobában, a TV előtt bóbiskoló anyja észre se vette. Ez még önmagában nem lett volna akkora szám, de magával cipelte A2-es mappáját, és rajztábláját, a hátizsáknyi rajzcuccal együtt. Zafír pedig előszeretettel tartotta filctollait, temperáit, ecseteit, és különféle tollait kiszolgált konzervesdobozokban.
Nos ott tartottunk, hogy Zafír kopogott. Szent együgyűségével nézte a kinyíló ajtót, majd a látvány láttán nem túl nőiesen felhorkant az erőszakkal elfojtott nevetéstől. Zsupp pedig erre a hangra könnyedén összecsuklott, s rázkódva összegömbölyödött a bejáratot eltorlaszolván.
-Mi van itt?- kérdezte indulatos suttogással a Zsupp szobájából kilépő Vámpír. Kész, a lány nem bírta tovább, felvihogott.
A két srácon ugyan is egy- egy lepedő tekergett. Zsuppnak a mellkasa körül, Andy-nek meg a fején, félig kibomlott turbánként.
-Mit műveltetek ti atomhülyék?- vigyorogta Zafír. Kedvese nem méltatta válaszra, csak megragadta Zsupp egyik karját, és elkezdte befelé húzni; a szőnyeg szikrákat szórt a srác alatt.
-Gyere.- intette Vámpír a lánynak, majd egy lightos láblendítéssel berakta az ajtót.
A szobában Andy elengedte haverja karját, majd felvette magát az ágyra. A lány utánuk ballagott be, ám amikor meglátta az asztalon kirakott betűterveket sikkantva ledobta cuccait, és a földön fekvő Zsuppon átgázolva rájuk vetette magát.
-Ah, a vesém!- nyögte Zsupp, miután a lány tank módjára megtiporta.
-Örülj, hogy nem varázsolt vissza kisfiúvá.- vetette oda Andy. Tekintete akkor a barátnője által hozott halom cuccra tévedt.- Azok minek?- kérdezte rosszat sejtve.
-Szerbusz édes, én is örülök, hogy látlak.- mondta durcás felhanggal Zafír.
-Oh, gomen.- kért elnézést Andy. Feltápászkodott az ágyról, s Zsuppot kikerülve cuppanós puszit nyomott a lány nyakára.- Szervusz!
-Nah, én is így gondoltam! ... Te, ezeket mióta csinálod?- ámuldozott a lapokat forgatván maga előtt a lány.- Iszonyat jók!
-Hát úgy reggel kezdtem neki, de mivel Vámpír nem mutatott arra hajlandóságot, hogy a punnyadáson kívül bármire is hajlandó lenne, így tudtam rá időt szánni.- hadarta el Zsupp, már félig feltápászkodván. Aztán úgy gondolta minek keljen fel, ha egy kisebb lendület, és máris az ágyon hasalhat. Így is tett, csak a kiszolgált bútor erre reccsent egy éktelent. Zafír értetlenkedve nézte hol az egyik- hol a másik srácot, mikor újra feltűnt neki a két lepedő.
-Megtudhatnám, hogy ezek minek vannak rajtatok?- Megcibálta Vámpír turbánját, ami végleg megadta magát, és a fiú vállaira omlott.
-Na, ettől is berezonált az egész ház.- vigyorogta kárörvendően Vámpír.
Zsupp határozottan beintett Vámpírnak.
-De még így se lesz két púp a fejemen, mint neked.- vetette oda. Aztán ádáz vigyora, mintha csak varázsütésre szállt volna szét az ábrázatán.- Kicsi púp, meg nagy púp, az már túl sok púp...- nyekeregte horrorisztukus hangon, miközben lassan, nagyon lassan felkelt az ágyról. Erre Andy csuklott egyet:
-Na ne, már megint kezdi.- nyögte.
Zafír állt közéjük, ugráló nyakizmokkal, amik azt jelezték, hogy robbanásponton van/lehet.
-Most azonnal elmondjátok mit szenvedtetek!
***
Nem kockázatmentes, hogy egy legjobb barát helyett, mindjárt két legjobb barátot tart az ember, vagyis, hogy hárman vannak egy szoros baráti társaságon belül. Mindenkiben ott van ilyenkor a félsz, a féltékenység, hogy kiszorul a perifériára, kimarad valamiből, nem mondanak el valamit neki. Ezt a fiúknál sz'tem nem jelentkezik olyan drasztikus mértékben, mármint ez a kimaradok-pánik, mint a lányoknál. Zafír enyhe, bántó szúrást érzett néha belül, mikor látta, hogy iskolaidő alatt, vagy épp azon kívül a két srác milyen rejtjelesen kommunikál, vagy néha- néha összemosolyog olyan dolgokon, amit ő nem vett észre valamiért. Ritkán fordult elő, hogy kimaradt az ilyen titkos-cinkos rezdülésekből, de nem tehetett róla, az átlagnál sokkal érzékenyebb volt, és akiről tudta, hogy szerette, attól feltétlen odaadást, figyelmet várt el, szinte követelt.
|