A pincér finom torokköszörülést hallatott, mire a lány letörölte épp elcsöppenni készülő nyálát a jobb szájsarkából.

 -Mit parancsol még?- érdeklődött újra a pincér.

 -Ö… hm.. ööö… eehh… - Mutatóujját merengőn a szájába tolta.- Nye’ i’ ’udo’ i’azá’…A’em ee’o’át…

 -Hogy mit?

Kicuppantotta az ujját, hogy rendesen tudjon beszélni- EPERTORTÁT!- Majdnem habzott a szája.- Extra eperrel és tejszínhabbal!

 -Ööö… Igen… Azonnal…- A felszolgáló megpróbált nem feltűnően menekülni, de nem igazán jött össze neki. A hőn áhított epertortát már egy másik pincér hozta ki. Furán rángatódzott a karja, ahogy lerakta a tányért.

 -Köfi!- mosolyogta kissé eszelősen a lány, majd azonnal villát ragadott. A mozdulatból olybá tűnt, hogy izomból belevágja a sütibe az eszcájgot, de az epertől egy fél milire megállt, majd kecses mozdulattal alá csúsztatta, s felemelte a szájához.- Szervusz drágaszág…- Még egy kicsit be is kancsalított, ahogy szuggerálta az epret. Még jó, hogy arra koncentrált, így nem vette észre, h két kivétellel az összes szem rá szegeződik. A kockacuk-piramisgyáros túlságosan is el volt foglalva avval, hogy építményét újra felhúzza, a fagylaltos nő pedig úgy is háttal ült neki.

 -Hola mi amor!- udvarolt tovább a tényleg eszményi eperszemnek a lány. Orvul két ujja közé csippentette, s bárminemű figyelmeztetés nélkül bekapta. A két ujjával együtt, hogy utána kihúzza, s miután a tejszínhab nagy része bennmaradt, nekilásson a maradék letakarításának. Csak az után kapta be a ritka nagy szemű epret, miután teljesen lecsupaszította, s csillogott az extra adag nyáltól.  Ezt pedig végigjátszotta az összessel. Aztán az egész eddigi minősíthetetlen modorát meghazudtolva villával, szépen, apró falatokban elfogyasztotta a tortát. Más, hogy utána a tányért mind a tíz ujja segítségével takarította el.