A húzentrógeres agitátor már a villájával bökdöste megviselt mobilját.- Csörögj Rudolf, csörögj!- Szerencsétlen készülék elhalóan pittyent egyet-kettőt, jelezvén nemtetszését.- Rudi, konzervnyitót csinálok belőled…

A másik pár nagyokat nézve, hol a pult felé, hol arra a kettőre, igyekeztek visszafogni magukat. Persze csak az asztal felett. A fehér lakkozott falap alatt már egészen más volt a helyzet. A vörös körmű kezek lassan, de szemtelenül célirányosan útnak indultak. A piros zakós srác először csak húzta a száját, ami átment finom rángatódzásba, majd ajakharapdálásba. Mikor a hideg kéz a pólója alá kúszott nem bírta tovább:

 -Hé, mit csinálsz?- sziszegte.

 -Ha már nem mutogatod a tummyd, akkor legalább had tapogassam!- somolyogta oda se nézve a lány kivillantván hegyes szemfogát, amire fel is tűzött egy kockacukrot, majd vészjóslóan elropogtatta.

Mire végzett az édesség feltrancsírozásával szervírozták nekik az almát, és az almalét. A nedű vékony falú, maratott üvegű fekete pohárban volt, sötétlila csipkés kis koktélernyővel- eszményien goth lolita tálalás, s egy szem fekete cseresznyét is rábiggyesztettek, ki tudja milyen apropóból. (De mi ugye tudjuk, hogy Sugar Pain! XD *lick*)

A lány azonnal rávetette magát az almaszeletekre, s egyet a szájába tolt. Leharapta a felét, majd a meglévőt megfordította, s visszarakta. Így úgy tűnt, mintha egy pár fehér csáprágója lenne. Párja csak fél pillanatra tekintett oda, sajnos közben épp kortyolt az italából, s a látványra a koktélernyő nem sok híján a szemébe csúszott, a cseresznyeszem meg az orrába.

A sötét szemű lány villanypóznájába bújva némán rázkódott a röhögéstől, míg a húzentrógeres agitátor véletlenül tényleg felnyársalta Rudolfot a villájára. A borát, s dinnyéjét váró férfi ebből szerencsére csak az utóbbi kettő reakcióját fogta fel, magáról a kiváltó okról lemaradt. Pedig most neki lett volna a legkevesebb veszteni valója.

A villanypózva felszisszent: Hé, mit művelsz?

 -Rágok… Rágom… a nyakad…- dünnyögte a nő.- Valamivel le kell vezetnem a feszültséget.

Jogos volt, mert közben a másik pár avval szórakozott, hogy míg az egyik a szájába vett egy szeled almát, addig a másik a kimaradt részeket ette le. Volt olyan kegyetlen látvány, mint nemrég a szőlő elfogyasztása.

 -Nyeee… Ez már nem a nyakam…- Szegény srác alig bírt beszélni, mert párja az alsóajkát rágcsálta.- Mi lenne, ha most a felsőt rágnád? Akkor legalább egyforma vastagok lennének…

A nő előbb hangosan, de szerencsére röviden felvisított, közben kis híján leesett a székről; majd röhögésben tört ki. Nagy nehezen sikerült annyira visszafognia magát, hogy csak az öklét harapdálta, s a könnyeit folyatta. Kívülről úgy tűnt csak egy sürgős sebészeti beavatkozás mentheti meg a néma kínhaláltól…

 -Rudolf kérlek éledj… Éledj fel… Kellesz nekem… Rudi. Rudiiiii…

A készülék természetesen semmilyen életjelet nem adott, s gazdája is ennek megfelelően a halálán volt.

 A kockacukros hölgyemény, miután kivégezte az összes almaszeletet, egy kis segítséggel, rávetette magát az egész almára. Avval is hasonló tiszteletköröket futott, mint az édességével; forgatta, gyönyörködött benne, becézgette. Aztán valamelyik rejtett belső énje a sok közül kitört belőle, s izomból beleharapott a gyümölcsbe. Ami tökéletességét igazolva harsant egy nagyot, sőt, még spriccelt is egyet, el a meglepett piros zakós srác orra előtt. Pislantott párat, majd újra szürcsölt az italából. Nem sok kommentárt fűzött az előbbihez, csak ennyit:

 -Nah, az almának már jó volt…

A lány erre majdhogynem egészben lenyelte a kiharapott falatot, miközben síri ábrázattal kedvese felé fodult. Nem szólt, elég volt csak az arcára nézni. Nem a mobiltelefontól robban fel a benzinkút, hanem ettől. A macsakzöld szemek majdhogynem látható szikrákat szórtak, amik a piros zakó gombjait próbálták megsemmisíteni.

 -Te most arra utazol, h lerántsalak az asztal alá?- kérdezte végül síron túli, hidegkirázsó hangon. A srác úgy érezte, hogy a felé lehellt szavak jégvirággá dermednek a nyakán, fülén. De minden ésszerűségnek ellentmondva perzseltek, kegyetlenül.

Nem válaszolt semmit, csak somolygott a poharába, amiből aprókat kortyolgatott. Felesleges figyelemelterelő pótcselekvés, az ilyen sose menti meg az ember életét. Főleg nem egy olyantól, aki festi a körmét, és avval szórakozik, hogy almákat izgat fel. És közel ült hozzá... Túlságosan is közel. Először hangosan felkacagott, aztán megpróbálta visszafogni magát. Erőfeszítéseit keserves siker koronázta, mert a fogai nem egyszer a pohárhoz koccantak.

Kívülről az egész olybá tűnt teljes békességben ülnek egymás mellett. A srác kényelmesen kortyolgatta az italát, a lány egyik kezében az alma, amit tovább harsogtatott, a másik keze meg... Na igen, itt hibádzott az idilli kép. Az ominózus másik kéz eltűnt a szék háta mögött, és ki tudja hova tartott, majd hova ért célba.

 -Ah, vadít ez a piros szín...Te vagy az én torreádorom?- kérdezte pókerarccal a kockacukros veszedelem, miközben a farzsebről egy szintel tovább lépett.

Újabb fogkoccanás.

 -A bika nem a piros színre megy...- hörögte a srác.

 -És az engem hol izgat? Vagyis igen, teljesen bebikultam!- somolyogta a lány, éteri hangokkal birizgálván a másik hallószervét.

Annak se kellett több, egyik kezét természetes mozdulattal leemelte a pohárról, és mintha a zsebébe nyúlva valamiért az asztal alá süllyesztette.

Az igéző szemű férfi, aki már üveges tekintettel meredt ki a hatalmas ablakon, el a másik pár mellett, már-már majdnem beletörődött, hogy itt vége lesz mindennek. Azon volt, hogy számot vessen eddigi életéről, mikor éles, de szerencsére rövid visítás riasztotta fel. Igaz nem csak őt, hanem a fél cukrászdát.

A piros zakós srác bűnbánónak tűnő mosollyal rakta le poharát, s fűzte össze kezeit az asztalon, míg a mellette ülő lány az almáját is hajazó pirossággal kapott magához, majd durcásan odébbtelepítette magát székestől.

 -Hentai!- sziszegte halkan, miközben sértődötten húzta a száját.- Hiába nézel ilyen bari szemekkel, cafatokra szedlek...

A srác sokatmondóan megemelte egyik szemöldökét, majd még lazábbra vette a figurát, majdnem szétcsúszott a széken, s egy jól kiszámított pillanatban kidugta oldalra a nyelvét,- csak egy szemvillanásnyi idő,- majd vissza is húzta. Mintha az illem szempontjából számítana bármit is, az akcióját követően megtöröte a szája sarkát.

 -Letépem a kanos kis állkapcsod és avval fogok fésülködni!-  fenyegetődzött tovább sziszegve a lány, ám az arckifejezése más tervekről árulkodott.