AH!
Andi-sama 2007.06.03. 21:51
part. 09.
A lány ebből csak a csendet fogta el az elméjében. Vagyis a részleges csendet, mert a nagy meditálásban megfeledkezett még magáról is, és fröcsögve cuppogtatta a nyalókát a szájában. Egyszer csak érthetetlen módon A cápa főcímdala társult a nyáladzó hangok mellé. Mire így kizökkent, érzékelte, hogy valami mintha mozogna a lábai előtt. Ereiben megfagyott a vér, félúton megállt a nyelőcsövében a kakaó… A légkondicionáló horror hűvösében látni lehetett a leheletét. Ujjak érintették a lábujjait, majd a bokáját. Annyira meg volt rémülve, mozdulni se bírt. Gondolhatta volna, hogy ez lesz, hisz mindig ez van. Már fel se ordított, mikor a fogak a csupasz lábszárára csattantak. Szerencsére mára a kánikula miatt mellőzte a harisnyát. Csak magában jajgatott gonoszul, hogy milyen kegyetlenül fogja ezt megtorolni a kis fehér emberevő cápán. Ilyen elhatározásból finoman megmozgatta lábában a karcsú izomcsoportokat, s törékeny alkatát meghazudtolva, remek színészi képességekről tanúbizonyságot téve úgy rúgott egyet az asztal alatt, hogy azt mások észre se vették. Lentről halk hörgés, morgás, szuttyogás hallatszott, majd gyermekien vékony sírós hangok.
-Ne dramatizáld túl, még finom is voltam.- mormogta a lány.
Megremegett mellette az addig üresen álló szék, majd a periférián megmozdult egy árnyék. Mikor odanézett félrenyelte a maradék nyálát is. A mellette ülő srác überelhetetlenül ártatlan-édes ábrázattal nézett rá, gyermekin lebiggyesztett ajkakkal. Szőke, össze-vissza levágott haja a szélrózsa minden irányába szétállt, s úgy nézett ki, mint aki nagy harcok árán jutott el idáig. Még leheletfinom, enyhén áttetsző ingei is félrecsúszva állt rajta.
-Ohh…- csúszott ki a lány száján egy vesztes sóhaj. Az innocent ábrázat természetesen nem volt elég, a srác finoman végigsimította a karját, föntről lefelé, majd megfogta a csuklóját.
-Mire készült te alattomos, mélynövésű…- A húzentrógeres agitátor nem fejezhette be mondatát, mert kezének érzékeny bőréhez puha ajkak értek, s még valami hideg és fémes- a piercingek. Elgyöngülvén majdnem kiejtette markából a nyalókát, de a kis elvetemült csak erre várt; megnyalta a kézfejét, majd fordítván egyet rajta bekapta az édességet, s már elégedetten dőlt is hátra a székén.
-Köfi, e’ fi’o!- fröcsögte.
-Lelepted a lollimat te átokfajzat?!- hőbörödött fel a lány.- Megnyúzlak, és belőled készítem el az új bondage szerkómat!
A srác nem ijedt meg különösebben, ugyan olyan laza tartásban ült szétvetett lábakka- másképp elég szűken érezte volna magát- s ide-oda lökdöste nyelvével a nyalókát. Kibámult a hatalmas ablakokon, majd felmérte a benti terepet. Úgy vette észre még idejében érkezett, hogy láthasson valami katasztrofálisat, ami vicces is egyben. A tintás ürge csak addig kötötte le a figyelmét, míg magába nem erőszakolt meg egy kocka görögdinnyét. Az oroszlánbarlangba tévedt bárány képzete társult hozzá, ahogy borospohara fedezékéből résnyire szűkült szemmel analizálta a körülötte ülőket. A frissen érkezett srác is megállapította, hogy bájosan horrorisztikus párocskák voltak még rajtuk kívül a cukrászdában. Az ablaknál ülő villanypózna srác, és kedvese épp azon voltak, hogy lehetőleg észrevétlenül megerőszakolják egymást, míg a másik pár szolid pankrációba kezdett az asztal alatt. Ezek láttán neki is ingere támadt egy kis testmozgásra.
-Nem megyünk el este táncolni?- kérdezte kicuppantván szájából a nyalókát.
-Késtél, nem te mondod meg hova megyünk.- válaszolta ridegen párja, mialatt megigazgatta húzentrógere csatjait.- Büntetésben leszel…
A srác olyan hitetlen „Tényleg?” pillantást küldött felé felvont szemöldökei alól. Érdekes, ő másként emlékezett rá, hogy ki szokott kit megbüntetni.
-Na jó, kegyes leszek, játszunk, és aki nyer az lesz felül.
Most a lány villantotta fel a „Tényleg?” szemeket.- De nem kő-papír-ollót.- mondta, mintegy beleegyezvén. Abban ugyanis rend szerint vesztett.
-Én se azt akartam.- vont vállat a szőke apróság.
-Hanem?- A húzentrógeres agitátor rosszat sejtett. És jól sejtette…
-Ezt figyeld! Harci-nyalókák!- s támadóállást vett fel a széken, ami így tulajdonképpen támadó ülés volt. De a lényeg, hogy a csupa nyál nyalókát kardként maga előtt tartva kissé eszelős ábrázattal nézett a letaglózott lányra.
-Mivanbazmeg?- volt a nemesen egyszerű reakció.
-Harci-nyalókák előre!- hangzott a válaszreakció, s a cukorgömb a másik arcának nyomódott, majd végigszánkázott a járomcsonttól egészen a szájon át fel az orra hegyéig.- A szerelem és a cukor nevében ragadjatok! Gyerünk W tündér, használd az überlolli-pálcát!
-Jól van, remélem kijátszod most magad…- A lány vészterhes nyugodtsággal húzott elő a bőrtokból egy új nyalókát. Fekete cseresznyés…- Mert úgy is én leszek felül… A küzdelem pedig tovább folytatódott…
|